xxx

*Az erdőben nem igazán kellemes emlékek képei, még mindig kavarognak a fejében. Mérgesen és megalázottan tér szobája megszokott falai közé, amit eddig eléggé elhanyagolt. Most amikor életében leggyengébnek érzi magát ismét ide húzta a szíve, nem tudatosan tért vissza emlékei szinterére, amit eddig annyira el akart felejteni. Ledől megviselt ruhájában az ágyra és kis ideig a plafont bámulja, céltalanul, motiválatlanul.
- szegény tanítómesterem ha ezt látta volna, nem lenne rám valami büszke, kudarcot vallottam egy ismeretlen erővel szemben - Gondolja magában, miközben szép lassan felemelkedik helyéről és felvesz egy elfogadható ruhát, hogy meglátogassa az iskolát, ami eddig is nagy segítségére volt. Reméli tanára segíteni fog neki.*

*valamiért van egy olyan sanda gyanúja, hogy valami nincs rendben. Elöször nem tudja, hogy mi az, aztán rájön.
Kemény az ágya... azaz a föld... Nem igazán tudja eldönteni, hogy tegnap este nem tudott eljutni az ágyig, vagy csak egyszerüen leesett az éjszaka. Nah ez az amit sosem fog megtudni. Pár percig szerencsétlenkedik még, aztán felkel, és összekapar néhány cuccot, majd lelép tusolni. MIkor kész, azon gondolkodik, hogy mit csináljon... azt tudja hogy ma lesz óra, csak az majd pár óra mulva.*

*nevetve érkezik a helyiségbe, éppen most búcsúzott el az egyik diáktársától. Egész nap csak szórakoztak odakint, hiszen a kaland mindig is felüdíti az embert. Meglepi, hogy alig vannak itt, sőt... egy lányon kívül teljesen kihalt az egész terem. Más út nem lévén, odamegy hozzá*
- Szia, Sebastian vagyok, mi még nem találkoztunk!
*azzal le is ül az egyik ágy szélére*

*Hát igen, már megint öt sikerült valakinek megtalálnia. Kicsit még komás, igy nehezen, de felfogja, hogy a fiut hogy hivják, és mit akar...*
-Aria. *mutatkozik be, és mëg mosolyog is... hát nem hihetetlen?*
-Nem, asszem nem találkoztunk... eddig...

- Ha zavarlak, akkor csak szólj nyugodtan.
*közli, miután leolvasta a lány arcáról, hogy nem az a tipikus szociális hajlam, aki csak úgy ismerkedik, emg beszélget*

-Zavarsz!
*Sebre sandít, aztán rájön hogy az sem lenne jobb, ha egyedül unatkozná végig a következő pár órát.*
-Nem tudok tőled hajat szárítani...
*és még igazat is mond, hisz hajából csurog a víz. Alig hogy kijött a fürdőszobából jött Sebastian...*

- Nem hiszem, hogy utadban lennék, vagy elnyelné a testem az elektromos áramot, sőt, hajszárítókat sem eszek, de ha így gondolod...
*áll fel, s indulni készül, csak előbb még letesz egy könyvet az egyik barátja ágyára*

-Hát ez szuper. Pedig komolyan azt hittem te vagy az a fiú akiröl azt mesélik, hogy megeszi a hajszáitokat.
*gondolkodo arcot vág*
-Tudod, arra gondoltam hogy uncsi azt nézni, hogy hogy szárítom a hajam...
*tudja hogy nem lesz két perc mire hosszú haját megszárítja.*
-Vagy nem az?

*vállat von*
- Teljesen mindegy, hogy aközben unatkozom, miközben a hajadat szárítod, vagy miközben az egyik könyvet bújom nagy áhítattal, készülve a vizsgákra.

-Remek, akkor csinálj amit akarsz....
*előszedett egy fésűt, meg a hajszárítót, és nekilátott hajat szárítani. Tényleg jó sokáig tartott mire világos szőke haja megszáradt.... de megszáradt és ez a lényeg...*

*Miközben a lány hajat szárított, Sebo szavához híven olvasni kezdett, de majdnem belealudt a fejezet közepébe, látszik mennyire izgalmas a kötet. Mikor már nem hallja a szárító monoton, éles zúgását felpillant*
- Végeztél? Mert akkor öltözz fel, ha van kedved... kimehetnénk valahova, mielőtt megöl az unalom mindkettőnket.

*Elpakol néhány holmit, felöltözik, egy picit megnöveszti a haját, aztán kész. Persze egy tőr most is van elrejtve a ruhája alatt... azt nem tudni mért... talán megszokás.*
-Hova akarsz menni?
*kérdi a fiúhoz fordulva*

- Még nem tudom, de bárhova, ahol lehet egy kis kalandot találni.
*mondja mosolyogva, miközben tenyerét dörzsölgeti, arra készülve, hogy valami igazán jóban lesz részük. legalább is nagyon reméli... szép lassan elhagyják az épületet*

*Szag alapján keresi a lányt. Megjegyezte az illatát jó alaposan. Azt az édes, mámorító illatát.
Nem kell sokat keresgélnie, hamar kiszagolja, hogy melyik Lionetta szobája. Megáll az ajtó előtt, és bekopog.*