*Belép a nappaliba és megpillantja a többieket.Amint meglátja Doriant elpirul.*
-Sziasztok!*köszön a többieknek.*

*Belép és leájul egy kanapéra. Egy kicsit homályosan lát. Úgy érzi, hogy forog vele a világ, de próbál nem törődni vele. Körülnéz és meglát egy elmosódott árnyat, ami pont most jött be. Összehúzza a szemét és erőltetve nézi az árnyat. Sonja! Fedezi fel. Felé küld egy gyenge kis mosolyt.* Szia Sonja!

-Szia Jess!Mi a gond?*kérdi miközben ölébe vette a tigrist*

Á, nem is tudom. *kicsit gondolkodik, majd megrázza a fejét.* Semmi fontos. *mondja, majd a tigrisre néz.* Aranyos... Találtad?

-Igen.Rámbízta az anyja mert az haldoklott.Megölte valami vagy valaki...*a papirra néz*És mit üzent neked anyukád ezen a fecnin?*kérdi mosolyogva*

*Bólint egyet, majd ránéz a levélre, amit még mindig a kezében szorongat. Kihajtja. Ez áll benne:
Kedves Jessica!
Kislányom. Annyira sajnálom, hogy nem tudtam neked egyszerre többet mondani, de a Szellemek Tanácsa így is alig engedte ezt a látogatást is meg, ezért egy levélben írom le a többit.
A Démon holdfogyatkozáskor fog támadni, mikor mindenhol sötétség lesz, hisz neki a sötétség az eleme. Csak a tanárok és az Árnyak képesek arra, hogy egy-egy erős fényvarázslattal megállítsák, de ez még nem elég, ahhoz hogy elpusztuljon.
Egy Opálnyaklánc is szükséges, hozzá. Ezt a nyakláncot csak egy lény tudja használni. Egyetlen egy család... Mi...
De mivel én elbuktam neked kell megpróbálnod legyőzni a szörnyet...
A nyakláncot fel kell venned pontban éjfélkor, majd a tanárok, Árnyak és Te egyszerre fogtok egy nagy erőt felszabadítani, aminek a központja a nyaklánc lesz. Abba, fog felgyülemleni az összes erő, majd a nyakláncon át a szörnyet kéne elpusztítania.
Az Opálnak van két testvére, amiknek szintén nagy feladata lesz. Ez egy vörös Rubint és egy gyémánt nyaklánc.
Ennek a kettőnek kapcsolódnia kell egymással, a szörny alatt, az Opálnak pedig a szörny felett. Így a Démon felett és alatt is az erő elpusztítja a Démont...
Ennyi.
Vigyázz magadra...
Odaadta a levelet Sonjának, miközben várta a válaszát.*

*Sonja elolvasta a levelet és nyelt egy nagyot.*
-Szerinted Lina meg meg én...
*nézett a medáljára de tudta hogy arrol a medálrol van szó ami a nyakában lóg és ami Lináéban is de vajon Jessicáé hol van*
-Szerencsére addig még van időnk.Feltududunk készülni és szolni is tudunk a tanároknak.Linának feltétlenül szolni kell ha találkozunk vele.
*Megsimogatta a tigrist aki mióta Sonja megtalálta sokat nőtt és fejlődött is.*~ Itt az ideje hogy őt is elkezdjem majd tanítani.~* Gondolta miközben Jessre pillantott.Elővett egy könyvet a zsebéböl és felnagyította.Majd Jessikának nyújtotta oda A SÖTÉT ERDŐ címü könyvet.*

-Szia most mennem kell!*mondja*-Fáradt vagyok!Holnap találkozunk itt és keresünk tanárt meg iylenek!Szia!*köszön el és elindul a szobája felé...*

*Belép a helyiségbe és látja, hogy nincs itt Sonja. Lehuppan a kanapéra és kinéz az ablakon. Ekkor a gyémántban megint kirajzolódott valami:
Sonja akkor jön, mikor itt az ideje a harcnak. A medálja szól majd neki. Mikor aludtál én figyeltem Jessicát és Sonját. Jessicának is veletek kell mennie! Tanárok nélkül kell legyőznötök a sötétséget. Persze nem baj, ha tanárok is vannak, ők tapasztaltabbak, és bizonyára többet tudnak a sötétségről mint ti... Az a legfontosabb, hogy még nincsenek itt, tehát nyugodtan gyakorolj...
-Akkor megyek a könyvtárba...
Elindult a könyvtár felé.*

*Bólintott egyet.* Biztos a tiétek. Ez száz százalék.*válaszolta komolyan.* Igen szerencsére fel tudunk.* mondta ő is. Mikor Sonja elköszönt odaintett neki, de ő nem ment fel a szobájába.
Megint elolvasta a levelet. ~De hol lehet az Opál?~ Gondolkozott, majd hirtelen valami az eszébe jutott. Megfordította a levelet és megnézte a hátulját. Semmi. Csalódottan dőlt hátra és eldobta a fecnit.
Az lassan elkezdett lehullani a földre. Miközben esett lefelé egy pillanatra a kandalló fényénél a papír másik oldalán kirajzolódtak a titkos betűk. Kerekre nyílt szemmel felkapta a levelet és a kandalló felé fordította:
Vér festette,
korom takarja,
tűz fedi fel.
Felvonta az egyik szemöldökét, egy ideig gondolkozott, majd rájött.
A papír szélével megvágta az ujját, majd a vért rákente a papír hátoldalára, ahol az utasítás volt, aztán a tűz felé fordította. Most már nem az utasítás volt ott, hanem két szó:Feneketlen tó
Megértette. Felkelt összehajtotta a levelet, majd elindult a Feneketlen tóhoz, ahol az Opál feküdt...*

*Mikor ideért valami hívta, csalogatta a tóhoz és mint a holdkóros úgy indult el a tó felé.*

*Belép, és talál egy fehér fényes tollat, olyan volt, mint Sonja szárnyának tolla. Ebből felismert, hogy elrepült valahova, ahova nem tud gyalog menni...~Az iskolakert!~gondolta, de valami miatt földbe gyökerezett a láda. Kinézett az ablakon és látta a dagadó holdat. Lehuppant a kanapéra és csak nézte-nézte-nézte a Holdat.*

*Mikor észhez tért, elindult a szobájába.*

*Mikor beröppen az ablakon akkor vette észre hogy korog a gyomra.Eltüntette a szárnyait és elindult az étkező felé.*

*Leült egy fotelba és becsukta a szemét, miközben élvezte a körülötte lévő csendet.*