*Elsötétül előtte a világ, mindent elborít a megnyugtató feketeség. Nem marad azonban sokáig az ájulás békés ágyán, mert Lea jelenléte és érintése valamelyest magához téríti. Éppen nyitná a száját, hogy megköszönje, mikor felemelkedik. Szeme egyetlen réssé szűkül és a másodperc töredéke alatt Raina jobb vállába állítja a krist, baljával pedig a másik kulccsontra súlyt a lehető legerősebben. Nem túl veszélyes, de a düh rádob pár lapáttal.Eddig nem volt baja a perverz vérfarkas lánnyal, de Lea bántalmazása vért kíván. Kivételesen maga Dorian is.*

*Régen érzet már hasonló fájdalmat, mint amilyenben most van része. De persze attól, mert minden apró fájdalmat érez most kivételen nem fogja annyira kimutatni fájdalmát. A büszkeség persze nagy úr. Amikor kevese talán volt barátnőjének ugrik nem szól semmit. Nem védi meg! Ami nála nagyon nagy szó, hisz eddig mindig védelmére volt és egyetlen egy dolog miatt nem békélt meg vámpír mivoltával. Azért mert Lea mindig is utálta őket, ő pedig ezért lemészárolta volna valamennyi fajtársát. Megtagadta érte önmagát. Amikor Dorián aljasul megtámadja Rainát gyorsan elkapja a kezét és kissé megfordítja a fiút, hogy a fiú háttal legyen neki. A hóna alá kap megfeszítve egyik kezét és míg az el nem törik. A következő pillanatban viszont lenyomja a földre és jól bordán rúgja acélbetétes bakancsával. *
- Nyughass rabszolga...
*Ahogy kimondja, rájön hogy annak talán jól is jönne. Leát nem akarja megölni így figyel rá, hogy Raina se tegye. De azt szeretné, hogy helyére tegye a lányt. Most ki fog derülni lehetnek-e még jóban vagy nem. Most az egyszer pedig nem Lana fog behódolni Lea akaratának. *

*Dorian segítségével kiszabadul Raina karmai közül. Karmai persze neki is vannak: acélból, élesek és jó hosszúak. Ha más így, hát ő is így.
Persze ő az egyetlen ember, sokkal lassabb mint bárki itt a teremben, de ez most a legkisebb baja.
Lanának támad, elég ha őt leállítja, és akkor Raina is lenyugszik. Legalábbis reméli.*

*Hirtelen valami éles ízé vágódik belé. Ide-oda. Úgy fordul hátra, mintha csak a lábára léptek volna rá. Kb annyiba veszi ezt a fájdalmat. Sajnos már ő sem a régi, hogy a fájdalmakat jól érezze. Mondjuk most talán nem volna a legtanácsosabb, ha itt érné el az orgazmus.
Mielőtt még ő ugorna neki Dorian torkának, Lana már a földön rugdossa a pasit. Megelőzte őt. Hát, így járt. Van neki néhány olyan érzése, hogy hála Lanának, nem fog unatkozni Alkatrazon. De nem is baj az. Úgy is utálja unni a fejét. Mondjuk nem szívesen ugrott neki ennek a társaságnak, de így hozta a sors.
A sebei regenerálódnak és ezután Lanára néz, hogy egyáltalán kell-e neki segítség? Mert nehogy aztán meg abból legyen a próbléma, hogy beleszól az ügyeibe. A világért se essék ilyen félreértés...*

*A földön hever, fülében a már jól ismert csöngéssel. Különösebben már nem érdekli mi lesz vele, Lea a fontosabb a jelen esetben.*
- Hé, te, ostoba tyúk! Látom a kommunikáció neked sem megy túl jól, de hát ez amint látom az erővel jár. Át is gondolom mindjárt, hogy megéri-e megerősödni...de arra jutok, hogy igen, mert akkor legalább az ilyen senkiket, mint te, akik a gyengék kínzásában leli örömét, megölhetem majd. Kívánom, hogy a legfájdalmasabb emléked lépjen most be azon a rohadt ajtón! - *ordítozza a földről, fájdalmaival mit sem törődve. Jobb esetben ellövi annyira a csaj agyát h lecuppanjon Leáról.*

*Egyáltalán nem lepi meg a támadás így persze már fel is tudott készülni erre is. Hiába Lea jó taktikája és emberi ereje, egy vámpírral nem veheti fel a harcot kézi tusában. Amikor a lány felé indul indulatosan ő egyszerűen eláll előle, majd jól hátba vágja, hogy gyorsabban haladjon messzebb. Nem akarja egy helyen látni fiúval. Akinek szerencséje lehet és lehet életben fogja hagyni kegyesen. Újra Lea felé néz Lana, de azért Rainát megkéri előtte, hogy tartsa egyik szemét a lovagon, míg ő tárgyal. Nincs kedve állandóan fegyelmezni a gyereket, hogy üljön a sarokban csendesen és gondolkozzon el, mit is rontott el.
Ezek után minden figyelme Leáé. *
- Tudod nem értettem, hogy miért ér neked annyit egy fiú akivel most találkoztál mint egy több éves barátság...
*Tudja, hogy most többet meg fog tudni a múltjáról Raina, mint valaha is mesélt volna, mert egyszerűen záporoznak a szavak a szájából, a sok harag és sértetség. *
-...bár nagyon most sem értem...egész eddig utáltam azt ami vagyok, hogy vámpír lettem...tudod miért? mert megvetettél ezért, mert láttam minden egyes nap a gyűlöletet a szemedben. Mert amikor a várban voltunk nem tudtalak megmenteni, azt hittem meghaltál és szinte veled együtt haltam meg én is. Megakartam támadni a vámpírokat, akik ezt tették veled, hogy ne legyen értelmetlen a halálod.
*Szinte ismét kiált a lánnyal, de nem tehet róla, nagyon vehemens szerencsétlen pára. Meg az idegei is rosszak, a könnyek meg már a szeme sarkában apró ráadás, mert tudna hangosabb is lenni, csak vissza kell fognia magát. *
- De persze az se jelentet sokat vagy úgy összesen semmi sem, amit együtt átéltünk. Hisz nagy kaland...A szex sem jelentet neked semmit...egyszerűen csak használtál a céljaidra, mert éppen ahhoz volt kedved. Utána ha meguntad váltottál csak éppen kurvára nem szóltál, hogy neked máshoz van kedved, amikor megkérdeztem akkor elintézted szinte azzal, hogy megrántottad a válladat. Tudod én szeretlek, az ellenére, hogy sokszor semmibe vetted az érzéseimet. Elfogadtalak! De az, hogy a mindenkit utálok Lea hirtelen egy idegen miatt felborítson mindent az már nekem is sok. Ezért azt teszem veled, amit mindennél jobban gyűlölsz, már az sem érdekel ha ezzel engem is fogsz. Hisz ezek szerint sosem jelentettem neked semmit, bár a kellékek csak ne panaszkodjanak igaz?
*Erőszakosan és egy csöppet sem gyengéden elkapja a lányt, megbénítva minden támadását szemébe néz. Beveti a vámpír trükköt is, hogy tudatánál tartja igaz áldozatát, de a teste nem fog megmozdulni hiába is szeretné. Majd fogait mélyen a bőrébe mélyeszti és vámpírrá teszi. Élvezi is tettét. Majd elengedi és csettint egyet a varázslat fel is bomlik és Leát szép lassan lefekteti a földre.*
- Üdvözöllek a rémálmodban új VÁMPÍR ismerős, élvezd ki az emberek gyilkolásának minden örömét, ha éhes vagy ott a sarokban van egy fincsi húsi a számodra....

*Az ajtó keretestül beszakad a robbanás erejétől. Porfelhő lepi el a helységet egy pillanatra, majd a szürkeségből kibontakozik Ash félmeztelen alakja. Bőre és haja immár tisztán csillog, erre azért odafigyelt. Egy vámpír nézzen is úgy ki, mint egy vámpír. Ragadozóvigyorral középre lépdel és szemügyre veszi a többfokozatos vérszappanoperát.*
- A legrosszabb kicsi pincsi ma véradó lesz. - *jelenti be köszönésképpen. Bőréből hűvös, láthatatlan ködként áramlik az erő. Zölden izzó tekintetét végigjártatja az ismerős arcokon, melyek most már a legkisebb érzelemhullámot sem bírják előcsalni belőle. Nevetni támad kedve a gondolatra. Najó, egy érzést talán mégis képesek kicsikarni az újdonsült Ashből. Az éhséget!*
- Íme a kedves nyertes! - *int perverz vigyorral Lana felé, mire az felemelkedik és szobormerevvé dermed. Közelebb lebeg a fiúhoz, aki egyetlen beteg mosoly után mélyen belevájja a fogait a torkába. Az izmait megbénító sokk, amit a lányra küldött most bizsergetni kezdi a tagjait, hogy ne élvezze annyira a vérvételt. Percekig szörcsög, majd ellöki magától és Leára néz.*
- Nocsak, te aztán megszívtad. - *körüljártatja a szemét a szobán utoljára és felvonja a szemöldökét.*
- Ahh, nők. Sosem volt erősségetek az erőkiegyenlítéses harc... - *sóhajt, majd egy utolsó szikrázó villámmal végigsuhint mind a négyükön. Elvégre köszönni is kell! A szemközti ablak bánja indulását, s következő pillanatban már a fekete pontot követi a szint alatt.*

*Akár meg is lepődhetne, de nem teszi. Számított valami ilyesmire, különösen mivel Lanáról van szó. A monológgal nem tud mit kezdeni, legalább tudja, hogy Lana hogy látja a dolgokat.
Mikor legközelebb érzékeli maga körül a dolgokat, a földön fetreng, rosszul van, és csak részleteket fog fel abból, amit Lana mond neki. A nap fénypontja azonban akkor is Ashton megjelnése. Eddig is tisztában volt a bomlott elme eme megnyilvánulásával (alias Ash), de most már biztos benne, hogy valami nem stimmel. De ez a legkevésbé sem érdekli.
Nem érzi a vér ízét, akkor Lana még nem jutott el odáig, hogy tényleg vámpírt csináljon belőle. Neki ez csak jó. Kihasználja, hogy róla kicsit elterelődik a figyelem, és Dorian mellé mászik (szó szerint).*

*A földön heverészve nyögdös. Néha felnéz Rainára, és elkönyveli magában, hogy közelről egészen szép.*
- Bocs a késelésért...csak szóval érted. - *látta a lány reakcióját Lana esetére, szóval reméli, hogy egyetért majd vele. Elvégre ugyanazt csinálták, csak a másik személlyel. Hátán valami végigcsap, de már nem zökkenti ki a szokásos fájdalommámorból. Lea visszatér mellé, és most hálás pillantással húzza magát közelebb hozzá.*
- Jól vagy? - *kérdezi tőle.*

*Már hajolna, hogy adjon a véréből, amikor rá is ébred, hogy mit is akart tenni. Így sírva már majdnem elnézést kér, hogy ismét kegyetlen volt a barátjával, csak néha eluralkodik rajta a vámpír...A következő pillanatban viszont már Ash bűvölete alatt van, amire azonnal nem is tud reagálni. Persze alapban az is, hogy pont olyan ember beszéljen már megint vele úgy ahogy a férfi tette, már alapjáraton felmérgesíti. Lassan szegény Lana agyvérzést kap, meg gyomorideget. Az az képzelete is elillant, hogy egyszer normális kapcsolatot fog létesíteni a régi szeretteivel, hisz mára azok már nem léteznek. Ahogy Ashra néz tekintete már mást takar, mintha Esha tekintetébe nézne. A ribanc elérte amit akart, Lana már tisztában van vele, ha élete utolsó cselekedete is lesz ezen a területen, akkor is tesz valamit az ellen a nő ellen aki állandóan keresztezi útját. Ashton már nem érdekli, megmutatta sokadjára mennyire egy gyenge jellem, aki mindenki kurvája lesz. Azért persze nem tetszik neki, hogy vérét vették, bár talán Raina élte volna most még ezt túl senki más. Ha így nézi a dolgot akkor hálás is, hogy ő az áldozat. Szép lassan Dorianhoz lép és meggyógyítja a fiút akarata ellenére, hisz bizonyára nem szeretné a nőt a közelében látni. Próbál Leán is kicsit segíteni. *
- Nyugi nem lettél olyan, mint én vagy mint Ash...
*majd halkan hozzáteszi minek is látta régi gyerekkori szerelmét*
- ...nem lettél szörnyeteg...remélem boldogok lesztek...
*szemével a párra néz, talán kicsit túl reagálta a dolgot*
- Egy valamiben Dorian igazad volt...a kommunikáció egyes helyzetekben tényleg életeket ment....
*célozz itt persze Leára*
- bár ha meggondolom kettőben is....a vámpírok gonoszak és kegyetlenek, irtani kell őket....ezért neked is adom ezt.
*Majd átnyújt Doriannak egy olyan kardot amilyen régebben Leának is volt egy közös kaland kapcsán*
- Lea majd magyarázd el miért jó egy vámpír ellen ez a fegyver...
*Megcsókolja kedvesét, aki ez idő alatt bizonyára teljesen csalódott már benne és rájött, hogy Lana élete egy kész csőd. Közben ha volt is kettőjük között valami vámpír bűbáj akkor Lana feloldotta. Persze eléggé gyenge most, így akár újra erősen Dorian egész komoly sebet is ejthet rajta. Ő nem foglalkozva ezzel háttal mindenkinek megy az ajtó felé. *

*Lehajtott fejjel ücsörög Dorian mellett, csendben hallgatja Lana monológját.*
- Ne haragudj... *életében talán először kér bocsánatot valamiért Lanától (úgy őszintén...). Észre sem veszi milyen erővel szorongatja közben Dorian egyik csuklóját, mintha valami mentsvárat jelentene neki.
Rosszul van és szédül, de nem csak a vérveszteségtől.*

*Az egészre már nem tud mit mondani. Olyan hirtelen történt minden. Közben Ash is megérkezett. Szépen kitörte az ajtót, aztán meg kireppent az ablakon. Biztos csak benézett. De az, hogy Lanát megcsapolta, nagyon nem tetszett neki. Pedig eddig Ashtont is bírta, de ez így más kétséges dolog... Persze mielőtt harciaskodhatott volna, a srác kirepült az ablakon, szokásához hűen.
Dorian mondatán pedig elcsodálkozott.*
-Á semmi gond... Túléltem.
*mondta. Tényleg valamilyen mértékben átlátja a helyzetét. Sőt, teljesen. De azért Lanát még sem hagyhatja csak úgy, hogy bántsák. Ezért is történt az incidens. Valószínűleg hasonló okokból kifolyólag tette ugyanezt a srác. Raina mostanában gondolkodik. Új van a világon!
Még egy félmosolyt is csal az arcára, hogy kimutassa mennyire nincs harag. Most Ashre jobban haragszik. Tudtával neki semmilyen inditéka nem volt a dologra, szóval...
Egyébként egyáltalán nem szeretett ki Lanából. Úgy szerette, ahogy van. Ilyen kis morcos, dühkitörősnek. Így legalább sosem fog mellette unatkozni majd. Fel is áll szépen, és elindul a lány után az ajtó irányába.*

*Úgy néz ki pár perce megfordult az a bizonyos kocka. Az agresszív vámpír elsírta magát, meg le is csapolták, őt meggyógyította és most a párja is rávigyorgott válaszként. Mindennek tetejében Lea is rendben van és ott van mellette...*
- Szerintem menjünk. - *dörmögi a lány fülébe, megsimogatva a hátát. Valószínűleg nem tett jót neki ez a többszörös ideg- és izomösszeomlás. De egy alvás csodákra képes..*

*örül, hogy háttat fordított amikor Lea kimondja azokat a szavakat, amit elvárt, de sosem hitt volna, hogy hallani fog. Bár tudja ez már nem változtat semmin. Egy nap alatt, sőt egy óra alatt annak az illuzióját is elvesztette, hogy minden rendben van. Bár már rég sejtette, hogy a gondok egyszer csak elő fognak bukni, hiába mutatják az ellenkezőjének a látszatát. Legszívesebben hangosan zokogna, de így is elég gyengének mutatta magát. Bár be kellett látnia valóban az és sosem lesz olyan vámpír mint Ash, de nem is akar. Az ellenére, hogy vámpír mától elnyomja magában és csak azt nézi, hogy ő igenis első sorban ember. Igaz már annyira életcélja sincs, elveszettnek érzi magát, egyedül és becsapottnak. Megváltás lett volna számára Dorian pengéjének hűvös érintése, de hiába akarta nem kapta meg. Már majdnem kimegy az ajtón amikor meggondolja magát, inkább repül szárnyak nélkül az ablakon, mint kimenjen álmok nélkül az ajtón.*

*Ang lép be az ajtón. Hosszú, barna haja ráborul a vállára. Nem látja valami jó helynek, bár a berendezés egész jó. Megpillant egy fotelt és leül oda. Kinéz az ablakon, és tavat, erdőt és hasonló helyeket lát. A temető is jól látszik. Nem lát sok sírkövet. Tulajdonképpen nem is izgatja a dolog, inkább csak nézi tovább a helyeket. A kezét leteszi a fotelre, és egy hajtincset talál.* Fúújjj!*Mondja egész halkan, miközben próbálja lerázni a hajszálakat a kezéről. Nem tudja, hogy kerülhetett ide, de mindenesetre kidobta a kukába. Feláll, és elkezd sétálgatni a szobában. Nem találkozott még senkivel, aki itt lakó diák lenne. Még tanárral se találkozott... Mindenesetre örült, mert legalább nem kell jelenleg semmit sem tanulnia. Elindul az ajtó felé. Kimegy a folyosóra, befordul egy helyre és a szobájában találja magát. Ott leül az asztalhoz és elkezd olvasni.*