A szárny maga az iskolaépület fölött van egy félemelettel, hegyoldalban épült. A veszélyes sziklák miatt nem lehet kimenni a nappaliból, hisz a régen nyitva tartott ajtón át nem egy diák távozott egyenesen a halálba. Manapság már csak egy kis, lezárt teraszra lehet kilépni. A nappaliban minden diáknak jut hely, akik itt kívánják eltölteni a szabadidejüket.

*Miután icipicit szakadt ruháját kijátszotta a szemetesbe bevágódik ide a nappaliba, leteszi magát és várja hogy történjen valami izgi. Mikor legutóbb valakivel beszélgetett, kicsit fáradt volt, és most nem nagyon emlékszik rá... az dereng neki hogy ott volt Lea meg Arlene... aztán Sheenka is beszambázott tiszta részegen, de ennyi...*
~Nah mind1... biztos nem volt olyan fontos.~ *és ennyivel le is van tudva*

*Most érkezett... ebben a szent minutumban hagyta őt magára egy tanár vagy micsoda, aki ide kísérte. Végignéz a helyiségen kritikus szemeit olykor megvillantva, majd megakad a tekintete egy lányon, aki nem is olyan messze tőle próbál élni... mert hát nagyon zombi kinézete van. Arcára varázsol egy sármos mosolyt, amiben mindig bővelkedik, és odasétál az említett személyhez.*
- Szia. El tudnád nekem mondani, hogy mi ez a porfészek?
*érti ezt az egész sulira. Hát igen. Nem véletlen ez a modor, elvégre nemesi családból származik, és nincs hozzászokva az ilyen körülményekhez, de azért igyekszik megbékélni a helyzettel, csak segítségre van szüksége*

*Békésen élte szabad másodperceit, míg valaki bele nem piszkított a nagyon bájos mosolyával. Az elsö gondolata az volt, hogy hogyan törölhetné le a fiú arcáról azt a mosolyt.*
-Hello. Ez a porfészek az a hely, ahol hátra lévö hónapjaid, netalán évid töltöd...
*végig néz az ember palántának álcázotton, aztán arcára mosolyt húz... ami persze most se sikerült szépre, és igazra.*

- Kösz. ezt eddig én is tudtam. Valami újat esetleg nem tudsz mondani?
*kérdezi felvont szemöldökkel, láthatólag cseppet sem hatja meg a helyzet, csupán kommunikálni próbál valamilyen szinten. Be kell vallani, hogy ez sosem volt erős képessége, mivel általában nem volt kivel beszélgetni. Elnézésüket előre is köszönjük*

-Gyilkolászhatsz fura manusokat, esetleg meg is eheted őket. Vagy tanulhatsz... mostanában sok a tanár... Barátkozhatsz, meg szerezhetsz törzs ellenségeket... esetleg itt megölhetnek, megehetnek... stb.
*Tiszta idióta... de mind1.Mióta nincs Keisha, meg olyan lény akivel szívesen beszélget a száját csak evésre használja, úgyhogy már ez a pár mondat is megerőltető volt számára. Kicsit össze kell kaparja magát ha ezt a beszélgetést folytatni szeretné...*

*A könyvtárból ide érkezik, elég volt az olvasgatásból, meg aztán hosszú távon nem nagyon élvezhető az egyedüllét, hiába foglalja el magát az ember valamivel. Ahogy belép a nappaliba, két arcot pillant meg: egy ismerős és egy ismeretlen arcot*
-Sziasztok! *köszön vidáman, majd megköszörüli torkát, és szemöldökét felvonva néz Ariára, mintha azt akarná leolvasni a lány arcáról, hogy ki ez itt mellette*

*Már éppen felelne valamit Aria kedves szavaira, amik olyan megnyugtatóak, hogy szinte álomba ringatná az embert, ha a diliházban lennének, mikor is egy újabb szereplő lép fel a színen. Kicsit kezdenek sokan lenni, legalább is Will számára, hiszen eddigi 17 éve során talán egy alkalom, ha volt, mikor egyszerre egynél több személy társaságában tartózkodott. Próbál kedves lenni*
- Szia. Öhm... Will vagyok.
*mintha csak olvasna Arlene gondolataiban, nem mintha nem lenne egyértelmű a nézéséből, hogy szeretné tudni, ki a fene is ez a srác?*

-Szia.
*Sokkal barátságosabb mint előbb, hisz jó dolog ismerős arcot látni.*
-Ő....*Nem tudja hogy hívják a pasit... eszébe sem jutott eddig a gondolataiba olvasni. Nah majd most. Mire kimondta volna hogy Will, megelőztek, így csöndbe marad, és marad a gondolat olvasásnál. Fura, hogy milyen fura más gondolatait olvasni.*

-Arlene. *fordul Willhez, majd a lányra néz* Aria, örülök, hogy látlak, rég nem találkoztunk! *Valóban, jó sok idő eltelt azóta, hogy utoljára ismerős arccal találkozott. Valamiféle megnyugvás is leülepedett most a lányban* Öhm, talán megzavartam valamit? *kérdi kissé halkabban, mosolyogva*

- Ha a valami itt egyen értékű az információszerzéssel, akkor igen. Ha másra gondolsz, Arlene akkor nem.
*kissé zavarban van így két lány társaságában, dehát... majd csak belejön... vagy nem.*
- Legalább már a te nevedet is tudom.
*fordul Aria felé, aki ugyan önként nem tette meg ezt a szívességet, de a barátnője elkotyogta a nevét*
- Szóval, ha már így összegyűltünk, akkor lennétek szívesek elmondani, hogy miért is vagyok itt? Vagy valami hasonló...

*Az ilyen dolgokhoz nincs hozzászokva a szervezete, így a gyomra most fordult egyet. Arlenere hagyja, ogz elmondja, miért van itt Will*
-Nah arra kiváncsi lennék én is. *dörmögi az orra alá, arra válaszolva, hogy a Will miért van itt*

*A feszültség már majdnem szemmel látható, így megpróbálja valahogy nyugtatni a kedélyállapotot*
-Nos, mint mindannyian, te is különleges vagy. Benned is ott rejlik a mágia, az erő, és a lehető legjobb helyen vagy, hogy.. *itt lopva Aria-ra néz, Arlene tekintete kissé kioktató*
-Szóval, hogy ezt megtanuld irányítani, és a javadra fordíthasd. Dióhéjban ennyi.

*Úgy hallgatja Arlene-t, mintha mesét mondana, csupán az arca marad unott és úri.*
- Aham... értem. Akkor ez ilyen börtön szerűség akar lenni.
*fordítja le magának kicsit sajátos módon*
- Fantasztikus. És ti mióta tespedtek itt? Lehet itt egyáltalán valami érdekeset, kalandosat csinálni?

*Nem érti miért is kapja azt a csúnya intő tekintetet, de nem is nagyon izgatja. Amit kiolvasott a fiú fejéből az elég volt ahhoz hogy valamivel szebben nézzen rá.*
-olyan 4-5 éve... vagy több... nem tudom. Egy idö után nem követtem... itt nincs áram... meg hasonlók, úgyhogy vagy egésznap tanulsz, vagy keresel valami kalandosat... ha nem találsz, csinálunk, nem gond.