- Ne gúnyolódj, annak rossz vége lehet *nyugodt a hangja.* Azelőtt, hogy Soraya bezárt volna, magad döntöttél a bezártság mellett. Na, láss neki a vacsorának, hátha jobb kedvre derülsz tőle! *kacsint.* Éhgyomorra nem csodálom, ha morgós a hangulatod. Személy szerint én azért gondolom, hogy képes vagyok megnevelni a gyerekeket, mert párezerrel már sikerült.

- Jah, mert rettegnek tőled! *morogja, de azért leül a vacsora mellé, mivel a gyomra hangos korgással jelzi, hogy a finom szagok, amikről az orra mesél, beindították az emésztőnedveket. Lassan halad a levessel, bár az már alaposan kihűlt, de ilyen aprósággal most nem foglalkozik.*

*Rámosolyog a lányra.*
- Nem, nem mindenki retteg. Van néhány őrült, aki nem hajlandó ilyesmire, és ezeket én is meg szoktam kedvelni. Miért, te rettegsz tőlem? *teszi fel a logikus kérdést.*

- Úgy nézek ki? *még mindig a haragtól összeráncolt homlokkal kérdezi, de nem néz Armerethre, folytatja a vacsorát a rántott hússal és a körettel.* - Persze meg is látszik a helyzetemen... Jó, nem mindenki retteg, van aki a talpadat nyalja, mint Azaleah...

- Ebben nagyon tévedsz. Azaleah azért járhat le vadászni, hogy ne a diákokat irtsa. Mellesleg a várost is megfigyelés alatt tartjuk, talán jobban, mint az iskolát... úgyhogy ez cseppet sem jelent szabadságot.

- Meg persze Electra lányai sem rettegnek, mert ők kivételezettek...*teszi hozzá figyelmen kívül hagyva Armereth előbbi válaszát. A második fogást is befejezi, és nekilát a kakaónak meg a sütemények.* - A többiek rettegnek minden óra előtt a tanároktól...

- Csak az újoncok *legyint.* Az edzettebb diákok már teljesen másképp fogják fel. Electra lányainak az a balszerencséje, hogy Electra az anyjuk *kuncog fel.* Úgyhogy kell valaki, aki vigyáz rájuk, hisz mégiscsak tanár-gyerekek, igazi ritkaságok. Viszont ezt a fajta mágiát, amit itt tanultok, másképp nem lehet elsajátítani, csak úgy, ha megvan a kellő szigor a tanárok részéről.

- Ki mondta, hogy el akarjuk sajátítani? *morogja, és hátradől, miután teleette magát. Mivel napok óta koplalt, hamarosan rájön, hogy nem tette jól, hogy ennyit evett hirtelen, a gyomra egyre jobban fáj. Fintorogva tapogatja.* - Én megvagyok nélküle!

*Megcsóválja a fejét, odalép a kislányhoz, és feloldja a görcsöt a gyomrában.*
- Ez a mágia hasznos is, megtanítunk benneteket arra is, hogy hogyan használjátok a mindennapokban, de mivel a mindennapok gyakran démonokkal, támadásokkal teliek, ezért meg kell tanulnotok védekezni is *sóhajt.*

- Ez csak egy gyomorgörcs volt, nem démon... *morogja* - És eddig nem támadt rám egy sem! Szerintem, amíg nem tudok semmit, addig nem is érdeklem őket, tehát nincs is mi elől védekezni. *Miközben beszél, lefekszik az ágyra, mivel elnehezedik a feje.*

- Ez így van. Csakhogy akkor ki fogja fenntartani a rendet? Ki teremt egyensúlyt az emberi világban, és ki védi meg őket a démonoktól? *kacsint, és odaül Roshana mellé az ágyra.*

- Ez találós kérdés? *kérdezi álmosan* - Fogalmam sincs! Muszáj, hogy pont én legyek a nagy megmentő? Mint az Armageddonban? Nem vágyom a hős szerepére...

- A hősöket egytől egyig kiválasztják, sosem ők jelentkeznek *kacsint.* Nah, aludj egy nagyot, és holnap ne felejts el órára menni! *közben feloldja Soraya bűbáját. A kistigris, látván, hogy a gazdi aludni készül, felkapaszkodik az ágyra és melléfekszik.*

- Szobafogság, ha emlékszel...*feleli félig csukott szemmel.* - Ajtó zárva...Nem tud kimegy... *már beszélni sem tud, egyre mélyebbre süllyed az álom világába.*

- Holnap már ki tudsz menni *kuncog fel.* Feloldottam a záróbűbájt. Jó éjt, Roshana! *búcsúzik a lánytól, majd kimegy a szobából és becsukja az ajtót maga mögött.*