- De ha szellem, hogy táplálkozik emberrel? *csodálkozik* - Bár a démonok is kérnek vért. *teszi hozzá elgondolkodva* - Bár ezt sosem értem. Mindegy, ma felmegyek aludni anyához. *dönti el határozottan, mivel semmi kedve egyedül maradni.*

*Rámosolyog a kislányra.*
- Ennyi volt az "örök harag"? *kacsint rá.* De jól teszed. Próbáld meg kipihenni magad, és ne félj, most már senki nem bánthat.

*Legyint egyet.* - Dehogynem, Alkatrazban mindig vannak olyan dolgok, amik bánthatnak, csak eddig azt hittem, a szobám megvéd. De már nem vagyok biztos benne. *sóhajt, és feláll.* - Mindegy, ma anyával alszom. Ott talán biztonságban leszek tényleg. *összeszed néhány dolgot, hogy átköltözzön, és Armerethre néz.* - Arra jössz?

- Egy darabig igen *mosolyog rá a lányra.* A szobád csak néhány fal, nem véd meg, csak ha hiszel is benne. Ez egy picit más mágia, mint amit itt tanítunk... de ha gondolod, Electrát és Solane-t faggasd ki a védelmi bűbájokról, nekem nem az erősségeim *kacsint, és feláll ő is, majd Justival együtt elindul kifelé.*

- Oké, lefekvés előtt kifaggatom Electrát. *bólogat, miközben Armereth oldalán elindul a Skorpió-torony felé.*

*És már megint itt kötnek ki. Na igen... Eleinte próbált ellenállni, és tovább játszani a sértődöttet, de nem megy az ám olyan sokáig. Egyszerűen nem bír Lanára haragudni. És ez bizony szörnyű. És a szörnyűbbnél is szörnyűbb. Mert ez tényleg azt jelenti, hogy szerelmes. Na bumm.*
-Kinek a szagát érzem rajtad?
*az egy dolog, hogy nem üvöltözik, de azért számon kérheti a dolgot. Ahhoz joga van. Vagy nem?*

- Találkoztam egy régi szeretőmmel és vele beszélgettem, mellesleg az az illető is egy vérfarkas szerintem jól kijönnénk mi hárman...lehetne benne eléggé sok élvezet...
*Gyorsan megfogja a lányt és az ágyra fekteti, most eléggé szeretné már látni a lányt, nem csak ruhában hanem a nélkül is. Nagyon tetszik neki a lány, és igazán megszerette, az érzéseiben viszont még nem mer annyira megbízni, hisz eddig mindig átverték. *

*Elhúzza a száját.*
-Az nem olyan biztos... Emlékeztetnélek rá, hogy kinyírtam a falkámat. Előtte meg persze az alfahímet is, mert nem tartottam elég dominánsnak. Nem tudtam neki behódolni. És úgy tűnik, hogy jogosan. Legyőztem.
*mondja és elgondolkozik, hogy ezt hogyan tudná elmagyarázni egy olyan személynek, aki még sosem élt falkában. Aki nem érezheti azt, amit a vérfarkasok éreznek. Ezeket egyszerűen elmagyarázni nem lehet.*
-Főleg, ha ez a személy régen a te szeretőd volt...
*most hirtelen megint elönti őt a düh. A harag végig cikázik egész testén. Lehet, hogy mindjárt megint valami felgyullad szépen.*
-Attól még, hogy mindkettőnk vérfarkas, nem biztos, hogy olyan jól kijönnénk egymással. Tudod... ez személytől függ. Te hogy látod?
*ez persze nem beleegyezés akar lenni. Ő már most elkönyvelte magában, ha megérzi ennek a hímnek a szagát, akkor neki ugrik. Se szó, se beszéd.*

- Remélem sikerül majd kijönnötök egymással, igazából eléggé elképzelhetetlen, de azért remélem, hogy megoldható lesz a dolog. Holott tudom, hogy nem erőltethetek rád semmi ilyesmit...Tudod a vámpírok eléggé szeretik a testi dolgokat....
*A következő pillanatban le is veszi a lány felsőjét és gyengében szájába veszi a lány mellét és kényeztetni kezdi a nyelvével és a kezével is. Majd szép lassan a nyelve lentebb vándorol be néha a bugyi alá is. Reméli, hogy a lánynak nem lesz ez ellenére. Hisz ő mindig kapható ilyesmire. *

*Milyen jól ellehet beszélgetni Lanával. Élvezetes beszélgetések ezek. Na de akkor is egy-két dolgot tisztázniuk kell. Pedig ő lenne a legboldogabb, ha már is csinálhatnák azokat a testi dolgokat.*
- Tudod... Azért nem akarok vele megosztozni rajtad, mert az, ami. Egy vérfarkas. Bármi mással nyomhatnánk többen. Még egy másik alakváltóval is. De pont vérfarkas... Tudod, a dominancia nálam nagyon sokat számít. És ez olyan, mintha behódolnék neki. Mintha önként megosztanám vele azt, ami az enyém.
*bizony ám. Mert ő Lanát a sajáténak tekinti valamilyen szinten. Akárcsak ő saját magát Lanának adta. Szóval egymás tulajdonai. De a dominancia ilyen szempontból belepiszkít.*
- De azzal, hogy hozzád ért a mocskos mancsával, ezzel engem gyalázott meg. Nem ismerte el a dominanciámat... Mintha kihívott volna engem, olyan ez.
*számára legalábbis. Látszik, hogy ezelőtt falkában volt. Ami kőkemény hierarchiából állt. Hogy szavait alátámassza, elhúzódik Lanától. Még mindig haragszik. De nem is a lányra. Sokkal inkább arra a bízonyos férfire.*

- Nem akartalak megbántani...nagyon sajnálom, hogy esetleg nem lenne jó a dolog. Szeretném, hogy adjunk ennek legalább egy lehetőséget, hisz még nem ismeritek egymást...utána majd elég lesz gondolkozni ezen...
*Sajnálja, hogy nem szeretné már a lány a dolgokat és hogy haragszik, így inkább hozzábújik a lányhoz. Boldog, hogy vele lehet. Bár tény, hogy alkalmanként jól esne neki, ha egy férfi is járna benne. *

- Nem te rád haragszom... Vagyis nem tudom...
*majd megálmodja, hogy mi lesz. De most már oda a pillanat. Oda a romantikus perc. Na de mindegy. Lesz még ilyen alkalom bőven, hiszen övék a végtelenség. Ha ez megoldódik, akkor pedig Raina gondoskodik róla, hogy valami jó kis meglepit szerez Lanának. Csak kitudja, hogy ez hogyan fog megoldódni.
Mindenesetre azért ő is átkarolja a vámpírlányt, és szorosan öleli át. Az itt a nagy büdös helyzet, hogy belehalna, ha meg kéne tőle válnia. És nem tudja, hogy ez miért van. Talán az a harapás a vétkes. De ezt már sosem fogja megtudni. A lényeg az, hogy az van, ami. És tény, hogy tényleg nem tudna tőle megválni. És az, hogy megosztozzon vele egy másik vérfarkassal? Nonszensz az is.*

*Clarissa végre megtalálta a sárkányházat.Belép majd a csomagjait ledobja az egyik szabad ágyra. Úgydönt ma már nem tavékenykedik inkább csak gondolkodik hogy most hogy kerül ő ide és mi is ez a hely....

*Clarissa fáradtan lépdel be a szobába majd bedől az ágyba és az igazak álmát alussza ... *

*Clarissa vérre szomjasan ébred.Reméli még ki ér a suliból mielőtt bajba kerül a vérszívás miadt .Sajnos a vámpír létnek ez a hátránya.Hallott itt valamit egy erdőröl az iskolakertbe így elindul oda ... egy vörös ruhában .*