xxx

*Értesült Sorayától, hogy Roshana ismét büntetést kapott, és hogy nincs igazán jó kedvében az elmúlt napokban. Tudja, hogy miért, de attól még nem igazán bánja meg a tettét, maximum akkor, ha a kislány újabb szökési kísérletet tesz, hisz akkor nem érte el a célját. Roshana szobájához megy, maga előtt egy tálcán egy nagy tál sűrű krémlevessel, egy bögre kakaóval, rántott hússal és sült krumplival. Bekopogtat Roshana szobájába, majd benyit.*
- Gondoltam, éhes lehetsz *mosolyog a lányra.*

*Odapillant a nőre, majd vissza a képregénybe.* - Én nem, de mivel Soraya betelepítette ide a dögöt, őt nem ártana megetetni. *mutat a kistigrisre, aki az ágy mellett kuporog, de közben ő maga nem néz rá, lapoz a képregényében.*

*Megcsóválja a fejét és leteszi a tálcát. Tejet nem hozott, de a kezében máris megjelenik egy cumisüveg, tele tigriskének való tejjel.*
- Tudom, hogy gyűlölsz, de semmire sem mész azzal, ha éhenhalsz, vagy ha sokáig sértetten viselkedsz. *sóhajt és az ölébe veszi a kistigrist, aki máris bőszen ráveti magát a cumisüvegre, miközben Armereth zsebeit tapogatja, hogy vajon mi van benne elcsennivaló.*

- Többek között ezekkel sem. *feleli hidegen* - Meg persze mással sem, szóval teljesen mindegy, hogy mit csinálok. Akár éhen is halhatok, semmin nem változtat... Ismét lapoz egyet az újságban, majd mivel feltűnik neki egy részlet, ami szerinte másképp van, mint egy korábbi számban, felkel, és az asztalon kezd kutatni a megfelelő példány után. Mikor megvan, összehasonlítja a kettőt, és megállapítja, hogy nem tévedett.* - Marvel is hibázik...*morogja magának, és tanulmányozza a rajzokat.*

- A Marvel-szakértelmeddel mire fogsz menni, ha éhenhalsz? *veti fel az általa logikusnak tartott kérdést.* Tudom, hogy nehéz itt a diákélet, de miért nem próbálod meg élvezni, alkalmazkodni, mint a többiek? Tudom, százévente legalább egyszer a fejünkhöz vágja valaki, hogy miért nem kérdeztük meg, pedig a válasz pofonegyszerű: ha a külvilág tudomást szerez erről az iskoláról, a mai modern korban is újrakezdődik a boszorkányüldözés. Egyelőre csak megélünk az emberek mellett; ha tudnának rólunk, vagy el akarnának pusztítani bennünket, vagy le kellene igáznunk őket. Egyiket sem szeretnénk... Persze egy gyereknek senki nem hisz, de ha többszáz gyerek állítja ugyanazt, már más kérdés...

- Próbáltam élvezni.. *feleli nyugodtan* - Nem rajtam múlt, hogy nem ment. Ezt a szöveget meg már hallottam sokszor, kívülről fújom! Marvelt nem azért olvasok, mert hasznom van belőle, hanem mert jó. Szeretem! Ez az egyetlen dolog, amit szeretek itt. *keserű hang*

*Felsóhajt.*
- És semmi olyan nincs, amit megtanultál és szeretsz csinálni? Hiszen már nem vagy kezdő boszorkány *békítő a hangja.*

- Mit kellene szeretnem? Hogy csattogó fogú démonokat tudok megidézni, akiket a fene se akar megidézni, vagy hogy kotyvasztani tudok löttyöket, amiket inkább nem akarok kotyvasztani, esetleg, hogy megkínozzam vele magam, hogy átváltozzak valami mássá, mikor baromira nem akarok átváltozni semmivé? Lehet, hogy a tanároknak nem tűnik fel, de minden óra vagy fájdalmas, vagy a tanár cseszik ki velem, nehogy élvezni tudjam! Szóval peeersze! Baromira élvezem az egészet!

- Sajnos nem könnyű megtanulni ezeket a dolgokat, de nem hiszem, hogy a bájitalok terén kicsesznének veletek, vagy megkínoznának. Az átváltozás más téma, azt nehéz és fájdalmas elsajátítani, de én nagyon hasznosnak tartom, és ezzel nem vagyok egyedül. Ha ezt megtanulod, tudod gyógyítani magad, ami nem kis dolog... és igen, olykor nem árt átváltozni valami mássá. És úgy emlékszem, én sem csesztem ki veled soha csak azért, hogy ne tudd élvezni az órákat.

- Mert észre sem veszed. Soraya sem veszi észre! Megcsináltam mindent, amit kért! Mégis bezárt, csak mert kötekedős hangulata volt! Szerinte mit kéne lépnem arra, hogy a nyakamra sózta azt a kis dögöt? Megmondtam neki, hogy nem kell! És mellesleg ha bezár, akkor hogy etessem? Változtassam vissza naggyá, és nyírassam vele ki magam? Tudod mit? Csábító gondolat!

- Ugyan már! *legyint.* Ezt a kis dögöt azért zárta melléd, hátha egy kicsit jobb kedvre derít. Téged pedig, gondolom, azért zárt be, hogy mihamarabb észhez térj. De ahogy elnézlek, meglehetősen rossz módszer volt.

- Dehogy, ő pedagógus, nyilván remek módszer volt! Láthatta már az órán, hogy mennyire vágyom erre a kis dögre! *gúnyos hang* - Mellesleg a bezárással semmi bajom, eddig sem csináltam mást, csak olvastam itt eztán sem csinálok mást, csak olvasok itt! A macskára viszont semmi szükségem! És etetni sem tudom! Szóval felesleges kínozni itt! Bár az ilyesmi errefelé nem érdekel senkit! *legyint*

- Miért nem próbálsz meg barátokat szerezni? Ha bezárkózol, attól nem lesz jobb a helyzeted, csak egyre mélyebb letargiába süllyedsz. *a kistigrist közben leteszi, a cicus jóllakottan morgolódik, és kiválaszt magának egy szőnyegfelületet, ahol alhat.* Most erre mit mondjak? Egy kicsit eltérő a világnézete az új diákoknak a többezer éves tanárokhoz képest... *csóválja meg a fejét.*

- Kicsit? *csattan fel* - Nem is értem, miért gondolják magukról, hogy képesek gyerekekkel foglalkozni, mikor fogalmuk sincs róluk! Mellesleg ha emlékszel, nem én zártam be magam! Bár tudom, többezer évesen a memória sem mindig tökéletes.*visszaül az ágyára*