*Frissen újult erővel ébred. Kipattan az ágyból, letusol, megfésülködik, felöltözik, majd Tyrrel a vállán energikusan elindul a nappali felé.*

*Fáradtan felment és beájult az ágyába.*

*Frissen ébredt fel. Nagyot nyújtózott, mint egy macska, majd kipattant az ágyból tele energiával. Új ruhát vett fel, megfésülködött, megmosakodott, majd Tyrrel a vállán elindult lefelé a nappaliba.

*némi bolyongás után, ami közben végül senkivel nem találkozott szembe a kihalt folyosókon, megtalálja végre a keresett helyet. belép, s tágra nyitott szemekkel stíröli végig az aprócska előteret. ekkor pillantja meg az egyik szimpatikus fekete ajtón kanyargó ezüst betűket: Jason Callahan. érezvén, hogy valószínűleg nem valami névrokon ajtaja előtt kötött ki, benyit a szobába. döbbenten veszi észre, hogy a helység teljesen az ő igényeire rendeződött be. a falakat puha fekete tapéta borítja, az ében polcokon könyvek és egy büszke tartású, sötétbarna, némi egyiptomi beütéssel megáldott arasznyi macskaszobor. Jason ledobja magát a levendulaszín párnákkal teletömött fekete fotelbe, onnan veszi szemügyre a szoba majdnem felét elfoglaló, óriási ágyat, melyet irizáló lila selyem ágynemű borít. miután kigyönyörködte magát a festői berendezésben, győz a fáradtság, a párducsrác kiterül újdonsült ágyán, s azonnal álomba merül.*

*Nagyon szeretné tudni hogy került ide; leginkább azt hogyan juthat ki innen. Csak sétálni indult, erre teljesen eltévedt; csak sejti, hogy hálókörletben lehet.
Lassan kezdi elveszíteni minden béketűrését, és az első ajtónak nekiesik: szó szerint berúgja, hogyha nem is kijárat, akkor egy átkozott ablak csak lesz, amin kimászhat...vagy repülhet.*

*felriad a reccsenésre, amivel az ajtó kiszakad a keretéből. álmosan fordul meg, és már nyelve hegyén a "szia Ash", hisz a srác közlekedik így tudtával. annál nagyobb a döbbenete, amikor szembetalálja magát az ismeretlen lánnyal. azonnal felpattan, felkészülve a harcra, és eszébe sem jut, hogy nem hogy fegyvert, de ruhát sem visel. kérdőn néz a jövevényre, aki felverte álmából. ekkor veszi csak jobban szemúgyre a kiszakított ajtót is.*
- Áh, időm sem volt kiélvezni. *sóhajt fel vigyorogva, hiába a harckészültség, ha vigyorgombóc az alaptermészet.*

*Régen volt ennyire meglepődve; először meg se tud szólalni, sőt a szemét se tudja levenni az ismeretlen pucér fiúról.*
- Öh... izé... *neki persze abszolút nyilvánvaló mit beszél*
- Bocs... használhatnám az ablakodat?... Bocs az ajtóért... majd valaki megcsinálja...

*látva a tiszta meglepődést a lány szemeiben, megnyugszik. barátságos mosollyal lép a lányhoz.*
- Hát, ha már így megtaláltál akkor szió, Jason vagyok. *nevet fel, és ahogy az ismeretlen végigméri, esik le neki, hogy hoppá, valamit esetleg fel kéne venni. *
- Whupsz, bocsi, nem akartalan zavarba hozni. *szabadkozik gyorsan, és újdönsült szekrényében matatva felkap egy farmert és egy laza, fehér felsőt. így fordul vissza csak a lányhoz, s kérdésére az ablak felé int.*
- Persze, szolgáld csak ki magad! *kacagja*
- De, ha nem veszed sértésnek a kérdést, merre mész? Szívesen tartok veled. *vált az előbbinél meggyőzőbb hangnemre, és csillogó lila szemekkel várja a lány válaszát.*

*Egy darabig szótlanul nézi Jasont; valami furcsa volt neki, végül rájött, hogy mi; ugyanazt az illatot érzi, amit Ashton közelében szokott. Persze alig észrevehetően. Ezek a pasik is biztos ugyanazokat a pacsulikat használják...*
- Hát ha velem jössz, akkor nem is kell az ablak. Simán csak mutasd meg merre van a kijárat... Egyébként a nevem Lea.
*Megvárja, amíg a fiú elkészül, majd együtt hagyják el a szobát*

-Erre kell jönni, ugye? *kérdezi egy kis idő elteltével, eddig tudta az utat, de azt h Jason szobája pontosan merre van, azt nem tudja. Innen már majd követi a párducot.*
-Innen totálisan rád vagyok hagyadkozva. Remélhetőleg te odatalálsz.

*Unalom, unalom, és még egy kis unalom. Így telnek Raina napjai. Céltalanul, unalmasan. Ennél még a halál is jobb. Mert így is úgy érzi magát, mint valami félhulla, vagy zombi. Tehát mennyei. Lanát sem találja. Silvert sem. Igaz, az mellékes. De a vámpír nem az. Mindenesetre ő nem fog sírni senki után, így aztán egy kis balhé céljából mászkálgat a folyosókon. Vagy széttép valakit, vagy szétveri a berendezést, vagy megerőszakol valakit, vagy megkínoz. Vagy valami hasonló jó dolog. Ha csak valamelyik kedves ismerőse le nem nyugtatja. Ami elég nehezen fog menni. Lévén, hogy Raina már több napja nem mészárolt. És már elvonási tünetei vannak...*

*lelkesen rohan előre, néhol már-már kényszerítve magát, hogy bevárja Liot. megkönnyebbülve konstatálja, hogy senki nem tévelyeg ezidőtájt a folyosókon, sűrű csöndben trappolnak a srác szobája felé. épp hagyná eluralkodni magán a páros magány feletti nyugalmát, mikor, pont a lakosztálya felé vezető folyosón megpillantja Rainát. első körben természetes reakcióként ugrana a lányhoz, hozzátörleszkedni és az újra találkozás örömét kifejezni, azonban észrevételezi a lány különlegesen rossz kedvét és mindeddig ismeretlen ingerültségét: szép arcát dühös barázdák szabdalják, vonásait lángnyelvekként keretezik a vörös tincsek, léptei hirtelenek és szabálytalanok. megáll, pár méterrel Raina előtt, és kérdő-figyelmeztetőn rámorran. nem akar ő rosszat, sőt, és szeretné elkerülni az esetleges harcot fajtársával.*

*A folyosón sétálgatva, teljesen csendben, megpillantja tőlük nem messze Rainát. Azt látja, hogy nem olyan, mint szokott lenni, de ezt tudomásul sem veszi.*
-Raina!! *kiált neki oda, majd közelebb lépked hozzá. Nem érti mit morog ott Jason, neki mindegy.*
-Rég láttalak. Hol az a szadista mosoly? *Raina az Raina, szadista mosoly nélkül meg már teljesen más.*
-Van egy ötletem. NEm megyünk ki inkább az erdőbe? *kérdi ezt Jasontől is, majd további részleteket mond, csakhogy meggyőzze őket.*
-Fogadjunk találnátok még pár kannibál csoportot. Ha Raina ki nem pusztította az egészet. *vigyorog*

*Már épp azon törte a fejét, hogy benyit valamelyik szobába és rendez egy kissebb mulatságot. Ami kb csak neki lenne mulatság, másnak nem.
Viszont megpillantja Liot, és Jasont párducalakban. A másik, ami feltűnik neki, hogy a fiúcska rámorog. Na ő ilyenekért szokta másoknak kitépni a gégéjét, vagy a szívét. Vagy éppen, ami a kezébe esik. De Jasont isten tudja miért, de nem tudja bántani. Még ilyen idegbeteg állapotában sem. Biztos a dorombolás az oka. Vagy már maga sem tudja. Mindenesetre a pillanatnyi agybaját elfeledteti vele a két kedves jelenlévő.
Szóval fogja magát, és így nekifutásból szó-szerint ráveti magát Jasonre. Aztán gurulnak egy sort. Majd végül Raina aranyosa, kedvesen, tőle nem megszokottan odadörgöli arcát a nagymacska pofájához. Hiányzott már neki a falkaszellem. Williamtől sajnos nem kapja meg, és mástól sem...
És csak ezek után koncentráll Liora, aki megkapja a szokásos képennyalását is.*
- Sziasztok!
*mondja egy szadista vigyorral, hogy Lionettának örömet szerezzen.*

*Lio lelkes köszönése után is, óvatosságból tartja a védekező testhelyzetet, ám Raina arca ellágyulni látszik, így a párduc izmai is elernyednek. ahogy a lány üdvözlésére sietne, a farkas nekicsapódik, leveri mind a négy lábáról, s bukfencezik vele párat. Jason leplezetlen örömmel viszonozza a törleszkedést, visszalökve a közben feltápászkodó lányt, aki mostmár Liora mosolyog. a srác nem tudja megállni, körbedorombolja fajtársát, majd rájőve, tulajdonképp merre is tartott, invitálón indul szobája valami módon visszaépült ajtaja felé, két lábra emelkedik, mancsaival lenyomja a kilincset, s besétál a megnyugtatóan ametiszt-padlizsán helységbe, visszapillantva hívva magával a két lányt. jókedvűen szemléli végig a már szinte elfelejtett berendezést, a fekete bútoroktól az irizáló lila ágynemű-szőnyeg-függöny összetételig.*