- Érdekesen összekapcsoltad a két kívánságod...
*Röhögi el magát Lea utolsó mondatán. Ő is elindul, már nem pattog, csak jár.*
- Legutóbb az erdőben láttam...
*Elharapja a mondatot, ahogy a részletek az eszébe jutnak.*
- ..de nem beszélgettünk, siettem..
*Fejezi be végül kissé sután, de reméli, ennyi információ elég lesz.*
- És milyen szörnyet szánsz nekem mégis?
*Kérdezi lelkesen, miközben lebaktatnak a pár lépcsőfokon.*
- Valami démont vagy varázslényt? Esetleg egyet a tegnapi anyagból? Na az nagyon ronda volt, hallod. Szegénykét szerintem poénból teremtette meg valami agyropi mágus, aki nem tudott mit kezdeni a szabadidejével és ez lett az eredmény.

*Valóban elég érdekes összefüggésben említette a szörnyet és Lanát, bár nem az volt a szándéka. De persze, hogy Ashtonnak az ilyesmi azonnal feltűnik.
Lelassítja a lépteit, majd megáll, úgy néz a fiú után; megvan az a rossz szokása, hogy idegölő módon bámulja az embereket, pedig ilyenkor csak gondolkodik. Elég régen beszélt a barátaival, teljesen le van maradva mindenről. Az nyílvánvaló, hogy Ash nem akar erről a témáról beszélni; Lea nem érti mi történhetett, hiszen régen annyira szerették egymást. Talán éppen az volt a baj...
Lassan elindul újra, és elmélázva néz maga elé*
- Semmiképpen sem olyan szörnyet, amelyik gondolkodni tud. Keresek neked egy ösztönylényt, ami csak ahhoz ért, hogy darabokra szedje, ami elé kerül. *teljesen komoly arccal néz Ashtonra* - Szenvedni fogsz..
*Persze nem gondolja komolyan, de aki nem ismeri eléggé, az nem is tudná ezt megmondani*

*Csillogó kiskutyaszemmekkel néz Leára*
- Szenvedni fogok?
*Úgy néz, mint a kislány, aki most tudja meg, hogy megkapja a legszebb barbiházat.*
- Dejóóóóó, köszi Lea, tudtam, hogy rád lehet számítani! Mindig tudod mire van szükségem!
*Színpadiasan megragadja Lea kezét és meghatott fejjel a melléhez szorítja.
Hirtelen elengedi a kezet és feláll, továbbhalad a folyosón*
- Na de amúgy komolyan, hova menjünk?
*Vigyorogva hozzáteszi:*
- ..olyan szörnyet úgyse találsz, ami szét tudna szedni.
*Persze nagyon jól tudja, mennyire nincs igaza, de hihetetlenül jólesik ilyesmit mondania*

*Felvont szemöldökkel néz Ashtonra; hirtelen egy bőrszerkós Ashton jelenik meg lelki szemei előtt, egy arctalan dominával... Hangosan nevetni kezd, ritka pillanat, de nem tudja megállni.*
- Oké... *nyugalmat és komolyságot erőltet magára, bár ezen még sokáig fog szórakozni. Ashton, a mazo...*
- Fogadjunk találnék neked olyan szörnyet. Sőt, tudok is egyet! Igaz ugyan, hogy nem ösztönlény, de bármikor darabokra szed. *és hogy nyomatékosítsa szavait elő akarja kapni az egyik tőrét; amit természetesen a szobájában hagyott a többi fegyverével együtt. Mikor ez leesik neki, magabiztosan néz Ashtonra, mintha mi sem történt volna* - Akár puszta kézzel is.

*Meglepett-értetlen arcot vág, mikor Lea agyába pillantva a saját képét látja meg ebben az elég kompromittáló helyzetben.*
- Mikről nem fantáziálgatsz..
*Jegyzi meg már ő is röhögve. Lea suta kézmozdulatát nem tudja hova tenni, úgyhogy ezen is jót vigyorog.*
- Jó, akkor menjünk ki a szabadba gyilkolászni, az sosem árt!
*Indítványozza lelkesen és gyorsabban lépked. Kilépnek a lakosztályok részéről, gyorsan végigsietnek a negyediken, onnan pedig lelépcsőznek a kijáratig. Ash végig beszél, egyszerűen nem bírja nem elmesélni napjai legapróbb részleteit.*
- ..és akkor odanézek: valami köcsög kismadár akar rászállni a kancsóra. Mondom hé, ne szarjál bele a vérbe, jó? Erre nem rászáll és telibekakkantja?! Na hát aznap ehettem volna sültcsirkét szarszósszal...
*Magyarázza, miközben kimennek a szabadba*

*Szokása szerint, teljesen éberen(mint egy döglött ló), és frissen(mint egy záptojás) ébred. Kikászálódik az ágyából, és elvonszolja magát a tükörig. Belenézve a kócos, borostás, csillogó szemű magát látja. Bőrén tűkröződik a halványan besütő holdfény.*
~ Asszem felöltözök. ~ *Gondolja, végighúzva tenyerét a bal vállán. A szokásoshoz képest hideg van a szobájában, úgyhogy úgy dönt, vesz egy tűzforró zuhanyt. Órákig tudná élvezni a hátán végigcsorgó, lávahőmérsékletű vizet, de időközben elkapja a vágy, hogy valamit nagyon szétverjen. Igen, reggelente gyakran megesik vele, hogy nagyon tönkretenne valamit. Eltöpreng, hogy mi is lehetne az, amin kitölthetné minden gyilkos vágyát, és ami ki is elégítené azt. Ötlet híján úgy dönt, lenéz a gyakorlóba, megnézi, mennyit változott, mióta Leával és Lanával itt jártak. Eközben felöltözik, egy fekete sortot és egy fekete rövidujjú felsőt vesz fel, fekete zoknival és hasonló színű tornacipővel kiegészítve. Végül belenéz a tükörbe és eszébe jut, hogy kimaradt a fogmosás. Miközben unottan húzogatja fogsorán a fogkefét, visszakanyarodik az eredeti gondolatsorához. Egyedül unatkozna...Lea itt az egyértelmű társ a destrukcióban. Lecsapja a mosdó mellé a kis tárgyat és kiviharzik az ajtón. Kopogás nélkül ront be Leához, és megáll az ágya szélénél, ismerve a lányt(tudja, hogy lazán felgyújtja a korán keltés miatt, ha közel áll). *
- Lea keljél fel, gyilkolunk.*jelenti be lakonikusan, de jó hangosan*

*Először reménykedik benne, hogy a hang, amely ki akarja rugdalni a pihe-puha ágyából csak illúzió; de aztán tudatosul benne, hogy ez Ashton hangja volt. Itt meg is hal minden reménye.*
- Nagyon ajánlom ,hogy vámpírt öljünk... különben téged foglak kivégezni *az álmosságtól alig tudja megformálni a szavakat, de azért érthető.
Nagynehezen felül, majd kimászik az ágyból, nekiáll ruha után kotorászni.*
- Menj ki innen! *Asht szó szerint kilökdösi a szobából, majd becsapja az ajtót.
10 perc múlva megjelenik ismét, immár a szokásos farmer-ujjatlan kombinációban. Fegyver persze megint nincs nála.*
- Vámpírt ölünk? *reménykedve néz Ash-re*

- Neidegesítsél, Lea, míg le nem értünk, különben itt kezdem el szétszedni a berendezést. *Mondja a nyugalom legékesebb hangján, majd se szó-se beszéd, elkapja a lány karját. Elteleportálnak a földszintre, a nagyterembe, ahonnan már csak pár lépés a gyakorló. Ash elindul az ajtó felé, majd szélesre tárja.*
- Csak utánad, kedveském. *Vonja fel mindkét szemöldökét és siettetőleg integet Leának. A lány után ő is bevonul és körüljártatja a szemét a helységen. Sokat nem változott, a kedvenc csatatér-részét máris kiszúrta. Arra lépdel, közben megáll a fegyvervitrineknél és megnézegeti őket. Kiválaszt két hosszú, egyenes kardot, amik nagy valószínűséggel elfek által kovácsolt fegyver voltak, de a vöröses izzás a markolatból kiindulva azt a hatást kelti, hogy valami mágus is belezavarhatott a készítésükbe. Elégedetten elindul a csatatér felé és int Leának.*
- Vámpírokat akarsz ölni? Akkor siess, mert mire ideérsz lemészárolom az összeset! *Perverz vigyorra húzza a száját és a pár másodperccel ezelőtt még üres térre négy vámpírharcost idéz.*

*óvatosan nyit be az ajtón, remélve, hogy jó helyre tévelyedett, nem sűrűn szeretné, ha Ashton szobája helyett valaki másnál sikerülne kikötnie. körülnézve azonban minden idegessége tovaszáll, ahogy meglátja az ágyában édesdeden szundító vámpírt. már épp hozzálépne, hogy valami humorkodó szöveggel felébressze, amikor jobb ötlete támad. hátrál kicsit, és csendesen alakot vált. hosszú ujjai hasonló karmokkal felszerelt mancsokká formálódnak, a szőke hajból előbucskázik két kerek fül, a lila íriszt körbefonja a különleges, zöld árnyalat, fehér bőrét lassan teljesen ellepi a selymes, fekete bunda. pillanatok múlva egy hatalmas, de nyúlánk, éjszín párduc ül ott, ahol az előbb még Jason állt. az állat szájszélei megrándulnak, a jellemző vigyor így nézne hát ki macskában. egy nagy ugrással az alvó Ashre veti magát. igyekszik óvatosan landolni, bár tudja, hogy így sem lesz az az echte ébresztőóra. hangosan dorombolva végigfekszik a fiún, fejét a vámpír homlokához nyomja.*

*Valahol az abszintos üveg és a griffgyilkosság közt kipattan a szeme, ugyanis valami kegyeskedett ráugrani a hasára. Morcosan legyint, mire a lény a levegőbe röppen. Álmos pislogással közelebb inti magához a lebegő párducot, arcába mélyen belebámul. Próbálja mélyen beletúrni magát az állat agyába, ami így kora reggel viszonylag nyögvenyelősen megy neki.*
- Ó. - *legyint, mikor meglátja a kósza emlékeket, amiket már megismer. A párduc nyekkenve érkezik vissza a hasára, Ash pedig rögtönzött plüssmackónak használva a jövevényt, ráveti magát és átölelve őt, visszahanyatlik a párnára.*
- Nocsak, megtaláltad a szobám így reggelek reggelén, Jasey? - *Morogja még rekedtes hangon a fekete szőrmébe. Kis idő múlva késznek érzi magát a felkelésre és kimászik az ágyából, át a fürdőszobába, és megmossa a fogát, meg az álmos képét. Kivánszorog a párás helységből és csigalassúsággal elkezd öltözni.*
- Na, bőrgatyó, póló, öv, jó, megvan minden. - *motyogja magában, miközben magára küzdi az említett ruhadarabokat*
- Alsó? Mióta van nekem alsógatyám? - *ámul el egy frissen kieső fekete rongydarabon, majd vállat vonva eltünteti. Megnézi magát a tükörben és széles mosollyal a vendégére néz.*
- Szexi vagyok? - *vigyorodik el*

*szemei kikerekednek, ahogy teste a levegőbe emelkedik, izmait megfeszítve menekülne, ha tudna, de tagjait lebénítja a levitációs varázs. mikor Ash a képébe bámul, kedve lenne vicceskedve rámorranni, de hirtelen elméje elnehezedik, és képek villannak fel lelki szemei előtt: a folyosók falai, Raina, ahogy békésen szuszog mellette, tetőkerti beszélgetése Lioval, a nappali nyüzsije és végül legutóbbi beszélgetésük Ashsel. ezzel az emlékkel visszatér a tudata, meglepődve pillant a vámpírra, de ez a meglepődés semmi ahhoz a döbbenethez képest, ami akkor ömlik el rajta, mikor a srác megához öleli a macskát. helyeslő nyiffanással válaszol a feltett kérdésre, és halkan dorombolni kezd a fiú karjai közt. ahogy a vérszívó eltűnik a fürdőben, a párduc visszahengeredik, a nehéz takarókon fekve stíröli a csukott ajtót, szuggerálva, hogy nyíljon ki. ám amikor ez meg is történik, és Ash ruha nélkül kezd el korzózni előtte, már kezdi megbánni az előbbi kívánságát.*
~ Micsoda isteni szerencse, hogy egy párduc nem tud elpirulni, és nincs olyan kiforrott mimikája.~ *gondolja, nyugtatva magát, hogy nem, nem árulja el őt egyetlen apró macskamozdulat sem. a srác tükörtől visszafordulós kérdésére megemeli eddig mancsain nyugtatott fejét, és helyeslően berregni kezd.*

- Hallom ám a csendes bókokat! - *bök nevetve a fejére és visszaül az ágya szélére, közvetlenül a fekete folt mellé, ami világít a méregzöld selyemágyneműn. Ásít egy nagyot.*
- Nem is tudom, most a füled vakargassam, vagy megkérjelek, hogy változz vissza? - *vigyorogva hozzáteszi:*- nem látok a bundádon túl sok anyagot... - *hagyja a mondatát a levegőben, majd tölt magának az éjjeliszekrényen fekvő kancsóból. Kis vihogás kíséretében a másik poharat átalakítja macskatállá és a vért megbűvöli, hogy az tejjé váljon. Jason elé tolja, szigorú pillantással.*
- Ne fröcsköld ki. - *nem bírja soká vigyor nélkül, úgyhogy nem is nagyon erőlteti.*
- Mondd csak, mi szél hozott magányos lakosztályomba, Jasey? - *engedi, hogy hangja bemásszon a macsek bőre alá és ott bizseregjen, elbűvölően. Időközben nagyot kortyol a kehelyből és elégedett sóhajjal engedi le az asztalkára. Ajkairól leszánkázik egy csepp, végigsuhan az állán, majd apró csomóba tömörülve lecsöppen a párnára.*

~ Á, tényleg, ő akkor is érti, ha nem verbalizálom~ *csapna a homlokára, ha nem épp állatalakban leledzene, így viszont le kell tudnia a felismerést egy zavart nyüsszenéssel. a fülvakargatásos megjegyzést, és a nyílt felhívást egy perverz kacajnak is beillő, torokhangú morgással díjazza, az elé tett tálkányi tejet pedig hasra vágódva elkezdi lökdösni a mancsaival, tartva magát a felszólításhoz, miszerint ne kajázza össze a berendezést. belenyal a fehéren fodrozódó italba, szemeit végig Ashen nyugtatva, de a következő mozdulat belefagy, ahogy végigköveti tekintetével a vércsepp útját a fiú ajkaitól a párnáig. visszanéz a vámpírra, és átlépve a tálkáján, teljes svunggal a srácnak vágódik, mellső lábait Ash vállára téve kerekedik fölé, és amilyen gyorsan párducalakot öltött, ugyanazzal a sebességgel változik most vissza a szöszke sráccá. arany tincsei arca elé lógnak, ahogy még mindig négykézláb térdel a vámpír felett, szemei egyre mélyülő lila tűzben égnek.*

- Hoppá. - *suttogja, lassan felemelve jobbját, s mutatóujjával letörli a vér húzta csíkot az álláról. Kéjes lassúsággal nyalja le róla a vörös nedűt, közben végig a lila szempárba mered. Száján élvezkedő félmosoly játszik, s lassacskán saját szemei is elkezdik ontani a smaragd szikrákat. Tekintete végigvándorol a rajta térdelő alakváltó testén. Először a kellően dombos karokon, majd a kidolgozott felsőtesten perzsel végig a zöld szempár. Lejjebb tekintve elszélesedik a vigyor a száján, és felnéz Jasonre.*
- Nahát, nem is tudom, mikor reagáltak ilyen jól a vendégszeretetemre. - *dörmögi a mélynél is mélyebben duruzsoló hangon. Gondol egyet, és derékon ragadja a fiút, maga mellé rántva őt, míg jómaga felé kerekedik és az előző pozíciót megfordítva rendezi el. Diadalmas mosollyal villantja meg szemfogait, melyen egy rövidke pillanatig látni lehet a rajta végigsimító nyelv vörösét.*

- Hát hoppá. *próbálja megtalálni a hangját, kevés sikerrel, az összvissz kétszavas mondatot csak negyedik nekifutásra sikerül kinyögnie. koncentrál, igyekszik, nagyon igyekszik visszafogni, kontroll alatt tartani magát, amire egyre nehezebben képes, ahogy az ujjakon cikázó vámpírnyelvet nézi.*
~ Nem, nem, nem, rosszmacska, nem, nem nem, ne...~ *még gondolatai közben is elakad, ahogy látja a zöld lángokat fellobbani Ash szemeiben, s érzi a bőrén a tekintetét, ahogy a srác lassan végigméri. *
- Nem is tudom, mikor kaptam én, vérállatként vendégajándékot. *préseli ki magából nagy nehezen, de érzi, hogy tagjai elgyengülnek a smaragd szempár ostroma alatt, és ezt a pillanatnyi elgyengülést használja ki Ash, hogy maga alá gyűrje a nem éppen beszámítható macskafiút. most, hogy alulra került, Jason felölt egy szőrborzoló, sötét mosolyt, és kihívón szemléli végig ő is "ellenfelét". visszatalálva a srác szemeihez, torokhangon felmordul*
- Én nem sok titkot rejtegetek már, belőled bezzeg alig látni valamit. *jellemző humorát felcsillantva ölt nyelvet Ashre.*