- Tényleg nem szeretnék már ezzel kapcsolatban semmit sem mondani...Nem lépek le állandóan csak alkalmanként amikor dolgom akad..de általában nem...
*tudja kicsit zavarosan beszél, de most ez a legkevesebb. Amikor meglátja a szekrényben szanaszét a dolgokat legszívesebben az egészet ki is pakolná és szépen rendezve tenné vissza. De Lea eddig sem díjazta a segítséget valószínűleg később se fogja. Így csak csóválja a fejét. Amikor viszont betekintést nyer a fejébe eléggé ledöbben. *
~Ki a fene az a Dorian???!~
*Azért persze a tekintetéből Lea rájöhet, hogy ez bizony "kihallatszott". *

- Ha nem szeretnél semmit mondani, akkor ne hozd fel a témát.
*Persze tudja, hogy Lana nyilvánvalóan tudja mire gondolt pár másodperccel ezelőtt, de nem akar róla tudomást venni. Leginkább azért, mert abszolút nem akar most a fiúra gondolni. Több napjába és egy halom hízlaló kajába került, mire aljutott odáig, hogy ne csak bőgni akarjon ha rá gondol.
Becsapja a szekrényajtót, a ruhák maradnak ahol vannak, majd kinyitja az ablakot; úgy megszokta az állandó frisslevegőt, hogy kezd már neki hiányozni. Kikönyököl a párkányra, és próbál úgy tenni, mint akit nem öl meg az unalom.*
- Lehet, hogy Ashtonnak volt igaza... és mégis jobb lenne ha vámpír lennék... *motyogja, de elhallgat; már az Ashtonnal kapcsolatos gondolatok is feldühítik.*

- Miért vagy ingerült? ki az a Dorian?
*Sajnos sosem sikerül befognia a száját és ami érdekli arra rá is kérdez rossz szokás szerint. Persze közben odaáll mellé, hogy jobban figyelje minden reakcióját a lánynak. *
- Olyan nincs, hogy nem válaszolsz, hisz te is mondtad barátok vagyunk...miért lennének köztünk titkok?
*Mondja megelőzve a lány tiltakozását.*

*Lenyugtatja magát, mielőtt még válaszolna.*
- Nem vagyok ingerült *már valóban nem.* - Dorian pedig csak egy srác. Nyilván... meg fogod ismerni, ő lesz az, aki majd csúnyán néz rád, mert vámpír vagy.
*Még véletlenül se néz Lanára, csak a messzeségbe bámul, mintha lenne ott valami érdekes.*
- És én nem titkolózom. Csak nem mondok el mindent. A kettő nem ugyanaz.

- Látod pont erre céloztam. Nem titkolózol csupán nem tartozik rám vagy nem bízol meg bennem eléggé, hogy elmondd hogy találkoztál csak egy fiúval...amúgy sem hiszem, hogy csak egy fiú ha úgy eszedbe jut. De jó ha annyira nem szereti a vámpírokat, akkor remélem, hogy találkozunk és majd szépen átvágom a torkát élvezettel.
*Gyorsan a párkányra ugrik majd mosolyogva ismét megszólal. *
- Megyek meg is keresem, majd ha esetleg nem ő vele találkozok hanem Esha nevezetű ringyóval akkor már nem leszek az élők között...azt hiszem megyek...
*Kicsit vár, hogy mit is lép erre Lea, esetleg megakarja védeni a fiút, de ha nem akkor komolyan megy keresgélni. Nincs veszteni valója igazán.*

*Kissé ledöbbenve néz Lanára*
- Te... tényleg megölnéd, akiről így kikövetkeztetted, hogy tetszik nekem?
*Esha, ismerős neki a név, be is ugrik honnan; az az átkos vámpír tanárnő... de most nem érdekli, nem fogja hagyni, hogy Lana ártó szándékkal közelítsen Dorian felé.*

- Tetszik neked??
*mondja kicsit gunyorosan*
- senki nem mondott nekem olyat, hogy neked tetszik..csupán találkoztál valakivel aki nem bírja a vámpírokat. Azaz ha találkozunk, mármint én meg ez a fickó nekem ront akkor simán kérdezés nélkül lefejezem. Ez nem vitás...talán nem kellene?
*kérdezi üveges tekintettel.*

*Néha az az érzése, hogy Lana direkt provokálja. Elhátrál az ablaktól, majd leül az ágyra*
- Azt csinálsz, amit akarsz. De szeretném ha tisztában lennél a következményekkel; ha bármi baja történik miattad, akkor engem többet ne tekints barátnak.
*Most már komolyan kezd félni, hogy Lana nekiugrik a srácnak; na nem mintha Doriant félteni kéne, de Lanánál még akkor is gyengébb.*

- Szóval fontosabb neked egy srác akit csak pár napja ismerhetsz, mint a több éves barátságunk??!
*Mondja szinte állatias hangon, ingerülten. Ahogy ott kuporog az ablakban szemfogait kivillantva egyáltalán nem barátságos, szemei is vörösen izzanak. Minden vágya egy Dorian nevű ifjú vére. Majd gyorsan kiugrik az ablakon, hogy áldozatát keresse. Úgy látszik egy barátság itt véget ért.*

- Lana, megőrültél? Miért kéne köztetek választanom?!
*De persze mintha a falnak beszélne, Lana nem is figyel rá.
Lea visszamegy az ablakhoz; Lanát elnézve addig nem nyugszik, amíg vért nem lát. Kinöveszti a szárnyait, majd a másik lány után indul. Csak követi, inkább meg se szólal; most úgyis felesleges lenne.*

*Ásít egyet és kinyújtóztatja elgémberedett tagjait. Már szinte hallja a többi társa hangjait, amint odasereglenek hozzá és el kezdik kérdezni, hogy mi az óhaja-sóhaja... De mikor néma marad minden kinyitja a szemét és álmosan körülnéz. Egy tök más szobában van. Idegen szagok, idegen dolgok.
Mintha egy vödör hideg vízzel öntötték volna le. Felpattant és kíváncsian, mégis gyanakvó tekintettel végig pásztázza a szobát. Nem érti, hogy hol van és hogy kerülhetett ide, és ez nagyon zavarja. Az ágy végében meglát egy ládát és annak fedelén egy borítékot. Mohón a levél után nyúl és körmével felhasítja azt.
Tudja, hogy a választ itt megtalálja. Gyorsan átfutja a sorokat és miután elolvasta eldobja a levelet a földre.
Kinéz az ablakon és homlok ráncolva elgondolkozik az olvasottakon. ~ Iskola? Ráadásul varázsiskola? Ekkora baromságot! ~ Legyint. Ismét végignéz a "saját" szobáján.
Nem tetszik neki, mit lát, hisz egyáltalán nem otthonos. Hümmög egyet, aztán elvigyorodik. ~ Tudom már... ~ Körbejárja a szobát és közben rombol. A törhető dolgokat leveri, a falat szétszaggatja és a lepedőt széttépi.
Végignéz munkáján, amit egész otthonosra varázsolt. Ha már félig farkas nézzen ki farkashoz méltóan a szoba.*

*Kezdi unni magát. Az árvaházban, ahol a nagyokkal szórakozott mindig visszafogta magát annyira, hogy ne öldököljön, de tudja, hogy ez itt nem bűn. Ezen elmosolyodik és vágyakozó tekintettel gondol vissza arra az esetre, mikor a fürdőben megölte azt a lányt. ~Ó, hogy sikított az édes!~ Kuncogott magában.
Még mindig őrültségnek gondolja, hogy ez egy varázsiskola. Rögtön a pálcákkal hadonászó, talárokat hordó idióták ugranak be neki. Még, hogy ő EZT csinálja? Ki van zárva!
Hogy felmérje a helyet, felpattan a szétszaggatott ágyról és az ajtót kirúgva elindul a közös nappali felé.*

*Miután felér már el is felejti az idegen helyet és a jó órát. Aludni akar és még a gondolatainak sem engedi, hogy másra figyeljenek.
Igaz az előbb még több kört is tett volna a kastély körül, de a jóllakottság rányomta a bélyeget az agyára.
Ásít egyet és felugrik a széttépett ágyra, ott összegömbölyödik és becsukja a szemét.
Száján a még megmaradt vért a szövetbe kente.*

*Angelina óvatosan nyitja az ajtót. Rögtön megpillant egy ismerős arcot. Scarlet ott van stílusos ágyában. Legszívesebben rögtön bebújna mellé az ágyba, de nem akarja felébreszteni őt. Látja, hogy nagy lakomát csapott tegnap. Az ágyát kimondottan klassznak tartja, és legszívesebben ő is széttépné a sajátját. De nem teszi. Inkább jó neki az az ágy úgy, ahogy van. A sötét erdőben van már egy sátra, általában ott alszik. Tegnap viszont olyan fáradt volt, hogy nem akart már kimenni oda. Megfordul, majd kilép az ajtón. A Kobra ház felé veszi az irányt.*

*Nagyot ásít és szinte kettészakad a nyújtózkodásban. Mivel még csak most kelt fel állat módjára el kezd hemperegni, ami oda vezet, hogy egyik pillanatról a másikra a földön találja magát.
Ez most már felébreszti. De még mindig álmos pillantásokat vetve elgondolkozik, hogy mikor is aludt el és, hogy mióta is alszik, de miután bágyadt agyából egyetlen értelmes választ sem tud kicsikarni csak megrántja a vállát és kiszabadítja magát a takaróból (ami annyit jelent hogy egy egyszerű mozdulattal ketté szakítja). Felpattan és elindul a fürdő felé. Ott felvesz egy fehér, tapadós térdnadrágot, amiben egy fekete halálfejekkel díszített öv virított, hozzá egy félpántos fekete (szintén tapadós) pólót, amin itt-ott kar hosszúságú eredeti szakadások voltak.
Utána megmossa az arcát és végül egy kis sminket rak magára. Miután végzett meg se nézi az alkotását, már megy is lefelé, ki a kastélyból.*